Két hét van már csak a Spartan Super Tokaj (minimum 13 km-es) versenyének rajtjáig, így a felkészülés ezen időszakában már elvárható, hogy akik teljesíteni szeretnék, azoknak egy tíz kilométeres futás meg se kottyanjon. Na, nekünk ma nem kotyogott! A Spar Maraton Fesztiválon mutatott teljesítményünk több volt, mint biztató.
Engedtünk Riska kérésének és készíthetett velünk egy közös fotót.
Teljes csapattal vágtunk bele a mai kalandba azzal a céllal, hogy a Vokalisták tapasztalják meg, milyen is egy igazi, sokezres "tömeg" futóverseny, hogyan érdemes megtervezni egy hosszabb futást, mire kell figyelni egy hosszú verseny során. Az erőbeosztás megtervezése (tempo) során nagyon fontos volt annak a tapasztalása is, mekkora a "tömeg ereje", mennyire tudja segíteni, de ugyanezzel az erővel mennyire el is ronthatja egy futó elképzeléseit, eredményét.
Senki se aggódjon, ez csak egy bemelegítő gyakorlat...vagy valami hasonló!
Félelmetes mennyiségű ember gyűlt össze a rajtzónában, ami elsőként a ToiToi wc-k környékén éreztette a hatását, mivel tíz percet kellett álldogálni, amíg sorra került az ember gyermeke. Ezért is lehetett, hogy mire végeztem, már állhattam újra sorba a következő problémamegoldó körre (lehet, hogy soha többé nem iszom verseny előtt gyümölcsturmixot lefojtva egy kis izotóniás itallal?). Persze, a társaság röhögött, amitől nekik is pisilniük kellett és a folyamat újra indult.
Mi kb. a tömeg közepén álltunk a tervezett idősávunkban
Az "öregek" együtt indultak nagy egységben és boldogságban
A fiataljainkat nem is láttuk, csak a célban, mivel az időeredményük alapján a várakozó embertömeg elején szorítottak nekik helyet. Arra is figyeltek, hogy meghálálják ezt a gesztust, mert a visszafordítók után szembe jövő gyorsabb futók között sehol sem találkoztunk velük. Pedig, az érettebb csapatrész sem panaszkodhatott az időeredményt és a futóélményt tekintve.
A Nyugati felüljáró tetején még bohóckodásra is futotta.
Az első frissítőpont azért marad örökké emlékezetes számomra és a társaim számára is, mert nekem még mindig tartott a turmixos kálváriám és itt (a Westend parkolójában), egy kék műanyag állomás meglátogatása után voltam képes először a W és C betűkön kívül másra is koncentrálni, míg a Csapat újra bebizonyította egységét azzal, hogy nem hagytak magamra, megvártak és együtt futottunk tovább. Ez a fajta bajtársiasság mindig is jellemző volt a társaságunkra és biztosan tudom, hogy majd nagyon sokat fog segíteni nekünk a Tokaj-hegy megmászása és az akadályok leküzdése során.
A frissítőállomás után már senki nem előzött meg bennünket, sőt egyre több futót hagytunk magunk mögött. Az órámat nézve azt láttam az eredményeinken, hogy folyamatosan gyorsultunk a vége felé, de amikor a hetedik kilométert elhagyva Gábor közölte, hogy ő most kezd bemelegedni egy picit megijedtem, majd amikor Lajos megjegyezte, hogy öt percből kellene kihozni az utolsó km-t, akkor már teljesen elbizonytalanodtam, hogy jó mozit nézek-e. Olyan tempóval tolták, hogy fel kellett kössem a gatyát, majd Gábor jelezte, hogy ő bizony sprintelne a végén. Micsoda? Ez nagyszerű, csak meg ne sérüljön senki a nagy eufóriában, közöltem, de közben én is azt éreztem, hogy most nem kellene visszafogni a srácokat, mert élvezik a futást. Kicsit még a jobbnál is jobban összekaptuk magunkat és az előre jelezhetőnél sokkal nagyobb tempóval fordultunk az utolsó 100 méterre. Persze, arra azért vigyáztunk, hogy ne szakadjon szét a trojka és egymás kezét fogva szakítsuk át a képzeletbeli célvonalat.
Egy gyors banán a regenerációhoz, aztán megkerestük a Junior szakaszt
Megviselte őket a várakozás
Mire mi beértünk, a junior Vokalisták már lezuhanyoztak, elolvasták a napisajtót és ki is pihenték a fáradalmaikat. Jó volt látni őket és hallgatni az élményeiket. Nekem a csúcs az volt,amikor azt mesélték el, hogyan várták be egymást és futottak be együtt a célba. Minden más mellett a legfontosabb, hogy így történt, mert a mi közösségünkben a verseny erről szól!
Juniorok: 52.50
Seniorok: 1.03.55 (ToiToi nélküli nettó idő)
A Vokál következő kamaraestjére szerdán kerül sor a szokásos bázison, a Rákosmenti TK pályáján egy kis erőnléti edzéssel, majd hétvégén újabb futás (az utolsó, a csúcsterhelés a nagy nap előtt) Szegeden a II. BioTech USA mezei futóverseny 12 km-es távján. Halászlevek reszkessetek!
Aroo
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.