Sportsérülések megelőzése, rehabilitációja, tapasztalásaim, személyes motivációim... tőlem, rólam, neked!

PROACTIVE Sportphysio Blog

Spartan Winter Race - csúszás- mászás a jeges, havas Tátrában.

Meghódítottuk Szlovákiát

Már a Spartan Tokaj Super után megfogalmazódott a Csapatban, hogy egy téli versenyt és egy éjszakai versenyt feljegyez a közös bakancslistára, mert a hó, a jég még izgalmasabb kihívásokat tartogathat és a tokaji sűrű, sötét este is igazi férfiasságpróbát nyújtott, akkor miért ne csináljunk meg az elejétől végig sötétben egy pályát?! Szombaton elérkezett a nap, hogy Szlovákiában, a Svit Winter Race-en kihúzzuk a téli versenyt a kívánságlistánkról.

2_4.jpg

Négyen - két apa- fia páros - indultunk neki a szlovákiai útnak nagy kedvvel és kalandvággyal, mivel a GPS által felajánlott három változat közül a leghosszabbat választottuk. Ez hajnali indulást, sok-sok szembeforgalmat jelzett előre, de annál többet lehettünk így együtt mi négyen, akik egyébként is nagyon szeretünk együtt lenni! Nagy beszélgetésekkel megváltani a világot, szóval, minden szempontból jónak ígérkezett a szombati napunk.1_5.jpg

Ellátmány bekészítve! Indulhatunk! Előtte persze aludni kellene, de azt ilyenkor nem tudunk.

img_2915.JPG

Fények a sötétben

Szép hosszú utunk volt, de semmi nehézség nem mutatkozott. Talán csak annyi, hogy a szlovákiai úthasználathoz szükséges matricát sikerült Svit előtt közvetlenül fekvő Poprádon megvennünk, azaz svarcban jutottunk el tulajdonképpen a végcélunkig. Gyönyörű idő, a Magas Tátra csúcsai fogadtak bennünket, de a hideg és a párás levegő hatására rövidesen lement a függöny és egy szürket, hideg és havazós időben találtuk magunkat. Nem volt túl kellemes kinézete, de ez bennünket egyáltalán nem érdekelt, mert mi pont amiatt jöttünk, hogy fázzunk, fetrengjünk a hóban, csússzunk a jégen és ha kell, megfürödjünk valami jeges fergetegben.

16837981_1645073562186061_1220490682_n.jpg

Svit felderítése közben

A felderítés és regisztráció után - ami nem tartott tovább kb. 10 percnél, már készülődtünk is a nagy megmérettetésre. Nagynak tűnt a baj, mert iszonyatosan hideg volt, a pálya havas volt, néha elindult a hózuhatag felülről és az első információk alapján a pálya a nulladik métertől meredeken indul felfelé. Szóval, minden megvolt ahhoz, hogy téli versenyen vegyünk részt, pedig aki tavaly is volt Svitben, az a szombati körülményeket kifejezetten kedvezőnek ítélte volna.

2017-02-18_09_32_08.jpg A sviti forgatag

2017-02-18_09_20_00.jpg

Aranyszabály a Spartan Race versenyeken, hogy ha a helyszínen van egy tó vagy egy folyó, akkor abban fürdeni fogunk, mindegy milyen a levegő és a víz hőmérséklete!

2017-02-18_09_19_30.jpg

A városban sétálva elő-előbukkant egy akadály, amit majd le kell küzdenünk

5_1.jpg

Kicsit fájt a levegő, de egy Spártainak ez meg sem kottyant

dscn3169.JPG

Előkészületek

16808593_1645073532186064_1561269134_n.jpg

 Az előtte csapatszelfi kicsit komolyra sikerült

dscn3170.JPG

Na, azért nem vettük olyan komolyan ám!

Íme a pálya:

palyarajz_1.jpg

A pálya magában nem volt annyira nehéz, de az elején egy kb 220 m-es szintemelkedéssel megalapozták a kedvünket és az energiaveszteségünket is. A fiatalok kissé el is futották magukat, mi öregek - ahogy a képen is látszik - kicsit megfontoltabban, felsétáltunk a tömeggel. Lajos ezt is jobban bírta, nekem a +40 kg egy idő után már mázsás súlyként nyomta minden négyzetcentiméteremet.

dscn3172.JPG

dscn3173.JPG

A csúcson várt bennünket a szokásos memóriajáték. Annyira a levegő hiányával voltam elfoglalva, hogy azonnal két alternatív megoldás is megjelent a fejemben, ami kissé kellemetlen, mert ha a kikérdezésnél a rosszal állok elő, akkor 30 burpee lesz a jussom.

dscn3176.JPG

Kicsit kiakadt a srác amiatt, mert fényképeztem. Meg kellett mutatnom, hogy a megoldás nem látszik egyik képen sem!

dscn3178.JPG

Jeges lefelé futás következett, ahol akkorát taknyoltam, hogy öröm volt nézni. Lajos megijedt, de én jó Aikido-s szokás szerint kigurultam az esést, felpattantam és futottam tovább. Én legalábbis így emlékszem.

dscn3183.JPG

Áthaladást gátló háló, át kellett mászni rajta. Nem ügy.

dscn3185.JPG

Érkeznek az első palánkok is. Most még apróságok, de később megnőnek.

dscn3186.JPG

dscn3187.JPG

Bokát nem kímélő futás az itt- ott mozgolódó rönkökön.

dscn3189.JPG

A lajhározás új feladat volt, még nem találkoztunk vele. Könnyűnek tűnt, de a mögötte lévő burpee zóna rendesen telített állapotban volt. Végül, mindannyian sikeresen áthaladtunk.

dscn3190.JPG

Egy lélekölő, több km-es egyenes latyakkal, hideg széllel és sok akadállyal, aminek a végére teljesen elfogyott az erőm. Ekkor éreztem először, hogy hátráltatom Lajost, de ő nem tágított mellőlem.

dscn3192.JPG

Érkezik a majomlétra. Felkészültünk rá, nem is okozott gondot.

dscn3193.JPG

Egyensúly feladat, az előre betervezett első 30 burpee. Lajos persze ebben is kimagaslott a négyesfogatunkból. Az Igricik testületileg leestek.

dscn3194.JPG

Szép hosszú szögesdrót akadály. Jól megmerültünk a latyakban, innentől kezdve már nem vigyáztunk a ruhánk tisztaságára, meg szárazságára sem.

dscn3197.JPG

Ez a futóút megölte a lelkem és a testem is. Hosszú és unalmas, jaj!

dscn3199.JPG

A magas palánk, ami itt, ezen a ponton már segítség nélkül kevés embernek van meg.

dscn3200.JPG

Íme az akadály, ami általában nem sikerül nekünk. Én nem bírom el magam, Lajos simán, de neki a két gyűrű közötti távolság túl nagy.

Érkezés vissza a városba. Futunk, mászunk, futunk mászunk, egészen a folyócska hídjáig.

dscn3201.JPG

dscn3202.JPG

Majd a híd alatt átkelés a jeges vízben. Nagyon felébresztett!!

dscn3203.JPG

Dárdadobás, ahol én voltam a jobb (kevés ilyen van, meg kell ünnepelni). Beledobtam a csávó vállába, de kifordult belőle a dárda. A bíró csak annyit mondott "done" és mutatott, hogy futhatok tovább. Lajos fitten nyomta a burpeet.

dscn3204.JPG

Ráfordultunk a célegyenesre. Egy csúszós lejtő és utána már minden ok.

dscn3206.JPG

Értelmet kapott az érkezésünkkor megcsodált monumentum. Ez az utolsó leküzdendő akadály.

dscn3207.JPG

dscn3209.jpg

Lajos a Finisher éremmel. Igazi hőssé vált, hogy megint nem hagyott magamra, pedig száguldhatott volna előre. És itt vagyok én is...dscn3210.jpg

Íme a csapat:

dscn3212.JPG

Íme a Csapat eredményei a két Igrici szemszögéből. A Szabók voltak olyan jók, hogy velünk együtt, ki-ki a saját korosztályával együtt ugrotta át a parazsat.

svit_eredmeny.jpg

Megint sikerült elhinnünk, hogy ez a sportág igazán nekünk való. A fizikális kihívás végén átugrani a tüzet nagyszerű élmény, főleg, ha barátokkal teheted ezt meg. A Spartan Race igazi közösségi élmény, ahol ha egyedül vagy, kevesebb vagy. Nekünk megadatik, hogy ezt a sok jópofa akadályt közösen küzdhetjük le, majd pedig leülünk és egy pohár sör és valami jóféle harapnivaló mellett órákon keresztül adomázunk a történtekről Én ezt kifejezetten imádom és ezért nem érdekel, hogy milyen időeredménnyel végzek a versenyen. Számomra a sztorik és a Barátok az igazán lényegesek!

6_1.jpg

 

...és egy kép már otthonról, hogy lássátok, nem könnyű a terepfutó feleségének vagy édesanyjának lenni. A kettő együtt, meg egyenesen katasztrofális:

16809220_1451377808229422_1306566041_n.jpg

Me, Myself and I

A mai Spartan edzést magamnak vezényeltem le

A mai Spartan erőnléti edzésem a magányról (vagy inkább a magány megélésének elmaradásáról) szólt. Mindenki valahol éppen mást csinált, így egyedül maradtam, de 110 percen át képtelen voltam foglalkozni a magány lélekre gyakorolt hatásával, hiszen örültem, hogy a gyakorlatok végzése közben nem lehelem ki mind a 21 grammot. Erre mondta Hofi annak idején, hogy: "Időnk van, tejünk is van, akkor miért ne szoptassunk!"

Az egyik kedves Barátnőm osztott meg egy képet reggel a Facebookon, amit még az esedékes edzésem előtt láttam és teljesen felvillanyozott. A felemáskorlát felemás módon izgatott fel, de azt, hogy ilyen jeles "kamu Világnapon" nekem is oda kell tennem magam, na az már rendesen hatott rám. Ha Marika néni adott a közösbe, akkor én miért maradnék ki?

17022371_1289826264428354_1144284490846183575_n.jpg

Marad a pulzuskontroll szokás szerint, pedig a kapun kilépve magasabb pulzust produkálok, mint az elvárt tartomány értékei, viszont nem fáradok,még hosszabb távokon sem. Ez mondjuk, az idő rovására megy, de ha megkergetnek még mindig tudok gyorsabban is futni az üldözőmnél, néhányszáz métert. A terv 12 km és egy kis svédtorna volt a kedvenc majomlétráimon. 

A street workout feladatok oda és vissza is adottak voltak, ebben semmi extra nem volt. Az extra talán csak az lehetett, amit egy fiatal futólány leeső állával visza is igazolt: ...lehet, hogy a bácsi lassabb, mint ő, de ez a vén fószer két 10 perces etapban le sem száll a kínzóeszközökről és a kettő között fut 5 km-t, utána meg utánaered és meg em áll addig a parkolóig, ahol egymás mellé rakták le az autóikat.

A feladatok: Egynsúlyozás gerendán- 3 kör (ebből egy csukott szemmel), Korlát -2x támlázva - Majomlétra oda- vissza, Húzódszkodás -5x, Ferde majomlétra - Nyújtó -lábemelés-5x, Fekvőtámasz -ferde 10db. A szokásosból a mélyevezés kimaradt, mert erre elég rosszul reagál a meghúzódott fejbiccentő izmom.

Persze, a lányka azt nem láthatta, hogy nekem még kedvem szottyant egy kis toronymászásra is. Már alig vártam, hogy a kedvenc BMX pályánkon is végigfuthassak (a jeges időben életveszélyes lett volna), mert ez aztán tolja felfelé a pulzust és öli az ATP-t.

17141775_1469323513101518_1041064053_n.jpg

Az új kedvenc feladatom - amit kipróbálunk a Vokállal is - a toronyhoz köthető. A lényege, hogy felfutok, majd ott fekvőtámasz/ burpee 10 db, majd tépés le az aljára és onnan fordulás vissza, ott újra fekvő, majd mehet a hullámvasút (az apró dombos kerékpárpálya). Ha ezt 2-3 alkalommal (én kétszer) megcsinálod, garantáltan látod a kis- és nagygöncölt, meg minden más csillagképet a szemed előtt. 

17141767_1469323353101534_470294712_n.jpg

A Torony és a hullámvasút eleje

17160527_1469323409768195_670870348_n.jpg

A hullámvasút

Még ezután is maradt erőm a befutóra. A vége 12,7 km (Polar szerint 12.43 Km) és 1600 Kcal mínusz. Az időeredményt fedhetné balladai homály, mert annyira karcsú volt, de ha az órán szereplő 1.54 -ből levonom a három 10 perc körüli leállást, egészen takaros 1.30 lesz a végeredmény. Aki pedig próbálta már, hogy nem lihegni, hanem gyakorlatokat végezni áll le két futás között, az tudja, hogy mit jelent többször újra elindulni és futni tovább ólommal a lábfejekben, besavasodott combokkal, zihálva és dübörgő pulzussal. Ami nem öl meg, az megerősít! 

Most pihenő egészen keddig, majd regeneráló úszás és szerdán egy futás. Péntek, akkor spinnig, ami megalapozza a hangulatot a varacskos disznókodásunkhoz, a vasárnapi Wadkanz Trail Budakeszihez!

Aroo!

 

"Csináld, csináld, jól csináld!"

A Lajhárságunk egyik legkeményebb spinning edzését teljesítettük!

Száz évvel ezelőtt, a Montenegró című svéd filmben láttam utoljára olyan jelenetet, amikor az áldozat a gyilkosával pózol a fényképezőgép előtt. A történetben az egyik testvér csal kártyán, ezért a másik beleállítja a kést a homlokába (!!). A kiérkező mentősök még soha sem láttak ilyet, ezért megkérik őket, had készítsenek egy képet erről a nem mindennapi eseményről. A csapat összeáll, néha mosolyog a kamerába, mi, a nézők pedig a röhögéstől halálozunk el, annyira abszurd az egész. A tegnapi helyben kerékpározás után nekünk is sikerült egy képre kerülni Andival a "tömeggyilkos" spinningedzővel, akit a ráaggatott jelzőtől függetlenül nagyon szeretünk és az együtt töltött idő minden pillanatát élvezzük. Ez a helyzet nem abszurd, nagyon is valós és az a fejlődés is, amit hétről -hétre a kezei alatt produkálunk.

montenegro.png

Íme, az ominózus filmrészlet a késsel és a testvérekkel.

A tegnapi edzés folyamatát kerékpáros nyelven csak úgy tudnám leírni, hogy hegyi befutó - sprintbefutó-hegyi befutó, sprintbefutó, hegyi befutó, hegyi befutó, Mount Everest és végül laza pörgetés. Utólagos közvélemény kutatásom eredményeként kijelenthetem, hogy a résztvevők szerint, nehézségét tekintve benne volt a Top 3 -ban. Azt éreztük, hogy a gyilkosság szépen folyamatosan következett be, lépésről lépésre veszítettük el az uralmunkat a testünk felett. Azon megoszlottak a vélemények, hogy a Kékestetőre felértünk volna- e azzal a sok taposással, amit az időtlen kiállások során nagy ellenállás mellett teljesítettünk, de az biztos, hogy az igénybevétel maximum közeli volt. 

spinning-2017_03_03.png

A folyamat a szívem szemszögéből

A sok izzadás és szenvedés ellenére is örömmel vettük, hogy Andi végre hajlandó volt a fényképezőgép mögül beállni a csoportképbe és emelni az "utána" családi képeink minőségét:

a_spinnig_csapat-2-2017_03_03.jpgNéhány gyerek hiányzott ahhoz, hogy négycsaládos képet tudjunk készíteni. Így is rendben volt, nagyon!

 

A héten szétszakad a Csapat, mert néhányan, kihasználva a tél utolsó rúgásait, még síelni mennek. Vasárnap edzés, de arra kicsi az esély, hogy rajtam kívül más is megküzdjön a 12 km-es távval és a tervezett erősítéssel. Szombaton nagy büszkeségünkre, Wernitzer Dóri (Áron serpálkodásával) a Pilis Trail 11 km- es "Kopasz-kör" távján képviseli a Vokált és a Lajhárságot. Jövő héten pedig újra átlényegülünk Waddisznóba, Ágival és Áronnal az "S" távon indulunk.

Aroo!

A poszt címében szereplő idézetet a Parno Graszt-tól vettük kölcsön.

Egy újabb ütős vacsora: Sajtos cukkinipogácsa

Ma tele szomorúsággal

Ma megint örülnöm kellene, mert találtam egy újabb egészséges és ch csökkentett vacsorát ahhoz, hogy egészségesebben meg esetleg tovább éljek. Mégis mérhetetlenül szomorú vagyok, mert aki arra sarkallt, hogy ezzel foglalkozzam, aki az első lökéseket megadta, aki minden próbálkozásomat és apró sikeremet újongva megünnepelte,  ő végleg elment közűlünk. Nehéz szavakat találni arra, mit érez egy közel ötvenéves, amikor egy harmincegynéhány éves távozik el. Főleg azért nehéz ezt felfogni, mert láttad, tapasztaltad, mennyivel tudatosabban és egészségesebben élt mint te bármikor is éltél. Elhatároztam, hogy már csak miatta, az emléke miatt sem fogom abbahagyni és megpróbálom  bebizonyítani, hogy érdemes voltam a figyelmére. 

Szóval... ez olyan lett, mint a magyar narancs, de nagyon ízletes és egészséges. Ő nem más, mint a Sajtos Cukkinipogácsa. Nincs benne liszt és nincs benne cukor. Ami nekem fontos, hogy annyit ehetek belőle, amennyit csak akarok.

img_2983.jpg

SAJTOS CUKKINIPOGÁCSA (én görög joghurttal tálaltam):

3 db cukkini

2 db tojás

Egy marék (kb 5 dkg) cheddar sajt (én egyszerű trapistát használtam)

1 evőkanál utifűmaghéj

Só és bors ízlés szerint

Kevés olaj a sütéshez (még egészségesebb, ha vajjal vagy kókuszzsírral sütöd)

Már többször neki akartam futni ennek az ételnek, de a horrorisztikus cukkini árak visszatántortottak tőle. A hétvégén sikerült egy kiló zöldséget (3 db) 490 forintért megvásárolnom, elérkezettnek tűnt az idő, hogy megcsináljam. Az elkészítés szokás szerint hülyebiztos, csak össze kell pakolni a hozzávalókat.

A nagylyukú reszelőn lereszelt cukkininél arra vigyázni kell, hogy jól csorgassuk ki belőle a vizet, mert a sütésnél nehézségeink lehetnek. A lereszelt cucot besóztam, majd 10-15 percig állni hagytam. A végén szinte szárazra kinyomkodtam belőle a folyadékot. Ha nem teszed, szétfolyik a serpenyőben a nagy víztartalom és a liszt hiánya miatt.

img_2979.jpg

Innen már gyerekjáték, mert a két felvert tojással, a sajttal és a fűszerekkel (amihez szerintem bármi mást, pl. kaprot vagy fokhagymát is hozzátehetünk) összekevert masszát kis pogácsaformákra formázom és forró zsiradékon (nem túl sok olajon) kisütöm.

img_2980.jpg

img_2981.jpg

A sütés történetéhez jó tudni, hogy nem annyira szilárd a megoldás, mint mondjuk egy fasírt esetében (pont a liszt hiánya miatt), de ügyesen fordítgatva és türelmesen megvárva a tojás megsülését, egészen jó állagú és brutálisan finom eledelhez juthatunk. Én szokás szerint görög joghurtot kanalaztam a tetejére és szinte az egészet felfaltam egyszerre. Nagy szerencse a szerencsétlenségben, hogy a gyermekeim vizuális típusúak, így a látvány eltántorította őket, a feleségem pedig éppen előtte vacsorázott, így a pocakjába csak egy kisebb adag fért.

Senkit sem hagyunk hátra!

Erre a jóképű akadályra életem végéig emlékezni fogok. Nyolc km kitartó oboa után, a jeges folyóból éppen csak kimászva egy láthatóan jeges és vizes ferde palánkon feljutni, megfizethetetlen élmény. Elsőre felhúztam magam, de a legvégén leestem és másodszorra is leestem volna, ha nincs ott Lajos barátom, aki saját testi épsége kockáztatásával segített feljutnom. 
Ilyen a Spartan Race és ilyen a mi Csapatunk!

Példaképek lettünk pénteken!

Már csak az oka kérdéses, de azért kellemes érzés!

Pénteken, szokásunkhoz híven egy kőkemény spinning edzéssel alapoztunk a hétvégére. A látogatottság kicsit karcsúra sikeredett, de aki ott volt, az keményen küzdött az életéért. Na, azért az életveszély apró "költői" túlzás, hiszen az látszik rajtunk, hogy egyre kevésbé várjuk az órák végét, több a levegő és az erő a végeláthatatlan hegymenetekben vagy sprintekben. Mindezt Andinak, az edzőnknek köszönhetjük, aki szépen lassan spinning rajongót és állóképes sportembert farag belőlünk. 

16935389_791353434349114_1063314594_o.jpg

A pénteki Társulat kissé izzadtan, de törve nem!

16930789_791353441015780_1661074868_o.jpg

Tádáááám!

16936359_791353411015783_1629077233_o.jpg

A tükörérzékeny fiatalság. Szeretjük őket!

16930580_791353361015788_723448644_o.jpg

Ez nem egy SiS reklám, hanem egy mosolyalbum

Titokban Kata példaképei lettünk! Nem szólt róla, csak úgy megtörtént, amit betudhatnánk a tapasztalatlan és bohó fiatalság megnyilvánulásának, de nem tesszük, hanem örülünk neki, nagyon! Ezek után kettőzött erővel figyelünk arra, hogy ne csalódj bennünk!

16976805_791362761014848_958367414_n.jpg

 

A március 12-ei Wadkanz Trail - ig még sok spinnig, erőnléti edzés és futókilométer vár még ránk. Vasárnap egy futás, majd talán szerdán már egy közös erőnléti edzés a tavaszias, melegidőben. Szeretnénk!

Aroo!