Ivanovic véres cipője

A profizmus egy emberi tulajdonság, ami tanulható!

A hétvégi Premier League forduló felvezető műsorában hallottam először arról, hogy Jose Mourinho arra készül, "Ivanovic véres cipőjét leviszi az Akadémiára, hogy inspirálja vele a fiatal focistákat". Kicsit utánakerestem, mit is jelent ez az egész véres cipő tortúra. Az eredményt látva bátran állíthatom, hogy Branislav Ivanovic véres cipője újabb tanulságos és inspiráló példa sportolóknak, hétköznapi embereknek arra, hogy a sikernek ára is van, nem csak titka! 

A Chelsea FC által azóta megnyert 2015-ös Angol Ligakupa elődöntőjének második mérkőzésén történt az eset, amikor a Liverpoolt fogadta a csapat a Stamford Bridge- en. Idegenbeli 1:1 után - otthon a Liverpool jobban játszott, de nem tudott nyerni - a kiírás speciális szabályai miatt csak a győzelem érhetett továbbjutást. Néha durvaságig fajuló kemény játék mellett a rendes játékidőben nem született döntés, jöhetett a hosszabbítás. A 104. percig kellett várni a végül mindent eldöntő találatra, amit Branislav Ivanovic, a Chelsea FC jobbhátvédje szerzett meg:

Mi ebben a különleges? Talán "csak" az, hogy úgy lett Ivanovic a mérkőzés hőse, hogy az ötvenedik perc környékén egy rúgás következtében megsérült a jobb lábfeje, a hátralévő perceket folyamatosan sajgó, vérző lábbal játszotta le. A lenti képről is jól látszik, hogy a vér egy idő után már megjelent a fehér fűzök között és kifelé szivárgott a cipőből. Nem tipikus, hogy valaki egy ilyen hevesen vérző sérüléssel végigjátszik további 60-70 percet, az pedig, hogy nem sajnáltatja, ápoltatja magát, hanem sérülten  is a hátán viszi be a csapatát a Ligakupa döntőjébe, nagyszerű mentális képességekre és komoly önmotivációra vall.

ivanovic_veres_cipoje.jpg

Ezt  a - elmondása szerint  vérrel teli - cipőt akarja Mourinho a profizmus jelképeként megmutatni a fiatal focisták számára, hogy tanulják meg, felül kell kerekedni minden külső körülményen és összeszorított fogakkal kell harcolni akkor, amikor azt a Csapat érdekei megkívánják. A nálunk sokat hangoztatott "klubhűség", meg "kötődés" fogalmak mellett -néha azok helyett - illene bevezetni a "profi hozzáállás", "önmotiváció" " lelki állóképesség" fogalmát is és arra megtanítani ifjú és felnőtt focistáinkat, hogy váljanak a saját szintjükön ugyanolyan profi szemléletű játékossá, mint Branislav Ivanovic és legyenek képesek kiélezett szituációkban átlag feletti teljesítményre, a külső zavaró tényezők hatása ellenére is.

A profizmus egy személyes tulajdonság, ami nem a kifogáskeresésről, hanem a többletteljesítményről szól!