Marcus Rashford nem prostituált!

... és ezen, mi itthon meg vagyunk lepődve!

Nemzeti Sport online oldalán olvastam egy rövid és értetlenkedő hangnemben született írást arról, hogy bizony Marcus Rashford felfoghatatlanul keveset keres a Manchester Unitednél!!! A cikkíró az előtt is értetlenül áll, hogy ez a korszakos tehetség hogyan képes ilyen minimális jövedelem mellett- ami az angol átlagbért sem éri el - az első két mérkőzésén azonnal négy gólt lőni! A cikkíró azt sugallja, hogy elképzelhetetlen, hogy valakit ne azonnal a pénz (vagy a még több pénz) sarkalljon teljesítményre. Ezt bizony, a magyar viszonyok között dolgozó médiamunkásnak nehéz ésszel átérnie, hiszen mást sulykolnak beléjük a példák, ahogy a labdarúgóink fejébe is. 

marcus_rashford.jpg

Tényleg annyira nehéz felfogni, hogy vannak még olyan tizenévesek, akik számára első a jó teljesítmény és csak utána kezd fontossá válni annak a pénzbeli ellenértéke?

Igen, a tapasztalataim azt mutatják, hogy kis hazánkban sok esetben fordítva vannak bekötve a fiatal labdarúgók motivációs vezetékei!

Miért feltételezzük, hogy a Ködös Albionban nem figyelnek oda a tehetséggondozás motivációs oldalára és nem tudatosan tervezett az, ami ezzel a szupertehetséges tinédzserrel történik?

A mi gyerekeink - hozzájuk képest motivációs értelemben -nőnek, mint a dudva és csodálkozunk, amikor kikerülve egy európai nagy csapathoz a magas frusztrációs szint miatt gyenge vagy hullámzó teljesítménnyel vagy éppen folyamatos sérülésekkel rukkolnak elő. Tisztelet a kevés kivételnek. Gondoljunk azokra a "világsztárokra", akiket az utóbbi évtizedekben kinevelt a hazai rendszer!

Teljesen oda meg vissza vagyunk a délszláv játékosok mentalitásától ,akik nem ismerik a " vereség" és "vesztes" fogalmakat, mindig képesek valami pluszt hozzátenni a játékukhoz a győzelem érdekében. Ők a teljesítményük alapján egyre jobb és jobb szerződéseket kötnek jobbnál jobb csapatokkal. (Olvastátok a blogon Ivanovic véres cipőjének történetét?)

Hogyan beszélhetünk tudatos és egészséges motiválásról, amikor a legjobb magyar játékosoktól a fiatalok azt látják, hogy soha sem a nagy szakmai kihívást, hanem a gyorsan megszerezhető nagy pénzt részesítik előnyben a szerződéskötéseiknél!?

mufc.jpg

Félig viccesen (de csak félig) azt szoktam erre mondani, hogy Angliában - meg más labdarúgó nagyhatalmaknál is - többen olvashatták Mark Twain alapműnek tekinthető ifjúsági regényét, a Tom Sawyer kalandjait,  mint nálunk, mert már ebből a regényből kiszűrhető a lényeg, az esszencia, amit minden sportoló gyerekbe bele kellene plántálni ahhoz, hogy az "anyagiasság" ne előzze be a teljesítményt, a bizonyítási vágyat, az önmotivációt, a kockázatvállalást vagy nevezzük bárhogyan. és  a játék szeretetét.

tom_sawyer.jpg

Arra a kerítésfestési jelenetre gondolok, amikor a nagynéni által kiadott feladatot úgy teljesíti Tom, hogy elhiteti a barátaival, hogy a kerítésfestés nem munka, hanem valódi szórakozás. Olyan jól sikerül a misszió, hogy neki nem is kell dolgoznia, a gyerekek egymás kezéből kapkodják ki az ecsetet és még fizetni is hajlandóak azért, hogy megtapasztalhassák ezt az isteni szórakozást.

„Minden munka: amit meg kell tenni, és minden szórakozás: amit önként vállal az ember.”

 

Szóval, valahogy így kellene a játékosoknak is gondolkodniuk akkor, amikor látszólag érdek nélkül teljesítenek. Élvezni kellene a játékot, sok konkrét tapasztalatot szerezni, megérezni a siker ízét, referenciát (hírnevet) teremteni, büszkének lenni arra, hogy éppen ott és éppen azt csinálhatom, majd pedig learatni annak a gyümölcsét anyagiakban is.

Erre nálunk mi a trend?

Íme néhány jellemző példa arról, mennyire prostituálódnak a mai tehetségeink néhány fillérért és milyen gyorsan felejtik el azt a célt, amiért annak idején ezt a gyönyörű sportágat választották:

Egy NB III- ban vitézkedő gárda, bennmaradási célokat dédelgetve fiatal, motivált játékosokkal kívánta megerősíteni a keretét. Csapatépítés során eljutottak az "x" akadémián nevelkedett, tehetségesnek mondott labdarúgóhoz is, aki egy NB I-es klub második csapatánál üldögélt a padon. Ajánlatot tettek számára, ami abból állt, hogy egy visszafogottabb alapjuttatás mellett a csapat bennmaradása esetén komoly prémium üthette volna a markát (az akkori jövedelme többszöröse). Ő erre nemet mondott, mert elégedett volt a jelenlegi helyzetével és nem akarta kockáztatni a 150 ezer forintos nettó fizetését, meg a használatra kapott lakást, pedig a bajnokság őszi felében összesen 54 percet töltött a pályán!

A másik kedvencem, amikor egy feljutásra esélyes csapat a Mennyei Megyei II-ből képtelen volt csatárt igazolni azért, mert náluk nem volt alapfizetés, hanem kizárólag teljesítményfüggő, győzelmi prémiumot kaptak. Ez a csatár 20 ezer forintot tett zsebre minden hónapban és elfocizgatott egy megyei II-es középcsapatban, viszont NB III-ba vágyott.

Annak az egyébként NB I-et is megjárt fiatal kapusnak a története is tipikus, aki egy NB III-as középcsapatnál ilyen -olyan megoldásokkal 200 ezer (!!!) forintot vitt haza havonta. Ezért képes volt a helyi rivális ellen leköpni a másik fél játékosát és verekedésbe is beszállni, mutatva a klubhűségét, de amint egyszer nem gyűltek össze a kisebb- nagyobb összegek a zsebében a hó végén, azonnal csökkentette a teljesítményét. Amikor viszont ezt szóvá tették neki és a padra száműzték, akkor az interneten kitálalt a fizetési morálról, megoldásokról és a hamis ígéretekről. 

Számtalan hasonló történetem van, ami azt bizonyítja, hogy

a pénz fókuszba állítása megöli a labdarúgás szeretetét, a kiegyensúlyozott teljesítményt és a játékos belső (ön)motivációját.

 

A pénzzel kézi vezérlésre állítjuk őket, a belső motivációt felváltja a kívülről jövő kondicionálás (valójában Pavlov kutyájához hasonló állapotra váltanak) és ezzel tesszük a legrosszabbat velük. Ennek a kijelentésemnek a tudományos alapjait Edward Deci igazolta egy kísérletével, amihez embereket toborzott:

  • A jelentkezőket két csoportra osztotta és azt a feladatot adta nekik, hogy rakjanak ki különböző puzzle képeket időre.
  • 13 percet adott minden fordulóban a feladatra, amiből 8 percet egyedül töltöttek, felügyelet nélkül.
  • Egy külső helyiségből azt figyelték, hogy ki mennyire marad a feladatnál akkor is, ha nem ellenőrzik a munkáját ( ki marad akkor is motivált).
  • Zavaró tényezőként férfimagazinokat tettek az asztalra, amelyek akár el is vonhatták a résztvevők figyelmét a feladatról.
  • Az 1. csapatnak bizonyos fordulókban pénzt is adtak a képek kirakásáért.
  • A mellékelt táblázatban a három fordulós játék eredményeit foglaltam össze. A számok a feladattal töltött perceket mutatják.
  • A számok azt mutatják, hogy az 1. csoport a pénz hatására kicsit nagyobb aktivitást mutatott (5 percig dolgozott) a második fordulóban, viszont a pénz elvétele után csökkent az aktivitás és már csak pénz újbóli rendszerbe állításával lehetett emelni rajta.
  • A 2. csapat kiegyensúlyozott teljesítményt mutatott belső motivációjuktól hajtva. Azon lehet vitatkozni, hogy mekkora volt ez a belső motiváció (nyilván erős eltérítő ingerek érkeztek a Playboy magazinok irányából), de tisztán a belső hajtóerőt használta fel a feladat elvégzéséhez.

deci_kiserlete.jpg

Emiatt nem gondolom, hogy Marcussal kibabrált a sors és a Manchester United akkor, amikor nem töltötte túl az anyagi kereteket, hanem hagyja, hogy folyamatosan bizonyítson és a saját belső motivációja vigye előre és egyre magasabbra és magasabbra.

De, hogy ne legyen annyira fennkölt a vége, had' osszam meg a DVTK-nál levitézlett Árki Gábor sportigazgató szavait, aki így fogalmazott a DigiSport Reggeli Start műsorában még jócskán a regnálása közepén, de jócskán az egyesületet sújtó motivációs válság elején, 2015-ben:

„Ősszel hihetetlen alázattal tették a feladatukat a játékosok, most ezt hiányolom. Kicsit bealudtunk, talán túlzottan is a helyén volt minden, és ez volt a baj. Itt minden feltétel adott a sikeres szerepléshez. A kevesek közé tartozunk, mert a játékosok mindent megkapnak időben. A labdarúgóknak meg lett mondva, hogy aki nem úgy áll hozzá, ahogy kell, azoktól elköszönünk. Nehogy már nekem kelljen motiválni egy olyan embert, aki a hobbijából él!”