Élménykemping Szegeden

Királyetappal zártuk le a Spartan Race felkészülésünket

Túl van a Vokál az utolsó beéneklésen is! Ma Szegeden, a II. BioTech USA Mezei Futóverseny 12 km-es távján mértük le a felkészültségünket, tapasztaltuk ki a terep és a saras pálya sajátosságait, továbbá egy hangulatos, közös ebéddel zártuk le a Spartan Race felkészülésünket. Jöhet a várva várt előadás! 

p1100153.JPG

Harcra készen a gárda, még szalonképes állapotban

A fekete Ford "csapatbuszunk" ma reggel Szeged felé vette az irányt, hogy ott újabb tapasztalatokkal gazdagodjunk és további állóképességet szerezzünk a Spártai felkészülésünkben. Az előre megtervezett programunkban a II. BioTech USA Mezei Futóverseny úgy szerepelt, mint a terep + dagonyázás (víz, sár, eső) próbája, továbbá a 12 km-es távjával a Spartan Race versenytáv 80%- ának megfelelő (előre megtervezett!!!) tempójú teljesítése. Én egész szombat este, de még vasárnap hajnalban is jártam az esőtáncot, hogy ne legyen hiábavaló a tervezésem és nehogy, valami száraz, szikes talajon, verőfényes napsütésben kelljen megtartanunk a főpróbánkat. Kérésem meghallgattatott, nyálkás, esős, ködös idő, nagyszerű saras és pocsolyás talaj várt bennünket. Kell ennél több kezdésnek?

p1100146.JPG

A tett helyszíne, Gyála-rét Borostyán bírtok

A pálya egy töltés két oldalán került kialakításra, jól szituált 3 km-es lélekölő egyenesekkel (2x oda-vissza), ahol a képen is látható jobb oldali pályarész (odaút) magas, vizes füvön és szűk, sáros autónyomon haladt, míg a bal oldali (visszaút) gyakorlatilag egy egybefüggő pocsolya volt, amelynek mélységét csak a "mederszakasz" kialakításáért felelős munkagép keréknyoma határozta meg előre tervezhetetlen módon. Olyan volt ez nekünk, mint egy nagy Spártai Kinder tojás, csak akkor tudjuk meg, hogy mit kapunk, amikor belenyargalunk a néhol bokáig, máshol vádli középig érő pancsiba. Ezúton gratulálunk a rendezőknek, mert a terveinknek tökéletesen megfelelő pályát állítottak fel számunkra némi bónusszal, mivel a fordítókat (frissítő állomást) és az ellenőrző pontokat a töltés tetején alakították ki, ahová saras, csúszós emelkedőkön vezetett az út, a célt pedig szinte megközelíthetetlenné tették egy komolyabb mocsárral, amit csak egy drótkerítés szélén egyensúlyozva lehetett elérni, egyes oszlopban. Ez volt ám az igazi élménykemping!

a_palya.jpg

Elég uncsinak néz ki elsőre, de kóstolás után megtanulod, hogy soha se feltételezz!

Rajtszámfelvétel, átöltözés, kötelező előtte fotó és már mehetünk is az indulási zónába, ahol javában zajlott a 6 km-es verseny és a bemelegítés.

p1100151.JPG

Mindig sokat adunk az adott versenyhelyszínen lakók hétvégi hangulatához

a_gyerekek.jpg

A bemelegítés minden pillanatát full komolyra vesszük

indulasra_varva.jpg

A senior csapatrész éppen taktikát egyeztet...feleslegesen!

p1100150.JPG

...és ott volt még a dugóka is!

Majdnem elfelejtettem megemlékezni Dugókáról, aki új elem volt az életünkben,de élmény volt vele találkozni, az nem vitás! Dugóka nem más, mint az időmérő eszközünk, akinek az volt a feladata, hogy:

1.) Valamelyik ujjunkra szerelve elszorítsa annak vérkeringését és ezzel folyamatos stresszállapotot   biztosítson a fáradó agyunk számára.

2.) A 3 km- es etapok végén, a dombra felfutva mérje a részidőinket, amihez egy hölgy kezében lévő eszköz 2 cm- es átmérőjű lyukába kellett határozott mozdulattal behelyezzük Dugókát. Ez mondjuk az első alkalommal elég könnyen ment is, de a fáradással együtt a dugás hatékonysága is csökkent, több alkalommal nem ment a "csont nélküli" teljesítés. 

Fénykoromban sem gondoltam jónak, hogy egészséges dolog lenne 75 perc alatt Dugóka négyszeri használata, de ezen a rendezvényen nem nagyon foglalkoztak semmilyen hímsoviniszta állásponttal, csak nyújtották felém a Dugóka negatívját én meg oxigénhiányos állapotban azon stresszeltem, hogy sikerüljön megfelelő minőségben teljesítenem.

indul_a_mandula.jpg

A rajt előtti pillanatok- annyira gáz volt a célegyenes, hogy elé vonult a társaság és a pálya elejéről indultunk

A rajt és a cél nem egy pontra esett, mivel annyira mély és saras volt a talaj a célegyenesben, hogy a tömeget nem lehetett átfuttatni rajta, így a nulladik lépés az volt, hogy átvonultunk együtt a pálya elejére és a pampáról indult a mezőny.

a_csillogos_a_befuto.jpg

Az a tócsáktól csillogó szakasz ott a távolban a célegyenes, Imádnivaló!

A verseny amolyan Vokálosra sikeredett, több alkalommal megbotránkoztattuk, vagy éppen elköteleztük magunk mellett a velünk futókat. Nekünk eddig mindig sikerült valami olyannal előrukkolnunk, ami ránk irányította a figyelmet vagy éppen motiválta a körülöttünk lévőket. Elég csak megemlíteni azt a visszatérő jelenetet, amikor a csapat Junior párosa minden kilométerjelzőnél megáll, majd a futók mellett kartámaszba helyezkedik és lenyom 20-20 db szabályos fekvőtámaszt - mindezt egy futóversenyen - és ezután folytatja az útját. Többen ufótámadásra gyanakodtak, majd kényszerzubbonyért kiáltottak, de a végén mégis több volt az elismerő szó és a vállveregetés, mert  így is a mezőny közepével ért be Lali és Áron...240 fekvőtámasz és 12 km terepfutás után.

Az sem lehetett gyenge látvány kívülről, amikor a három élettapasztalattól duzzadó, köpcös, pocakos, kopaszodó, full motivált alak zabolázhatatlan musztángként vágtázott át a legnagyobb pocsolyákon, vízzel telt üregeken hónaljig csapva fel a saras vizet kilométereken keresztül a komoly futók között. Egy tündéri kis Hölgy oda is jött a végén és elmondta, hogy először nem értette, milyen betegségben szenvedünk, de aztán már nem nagyon volt kedve eltávolodni tőlünk, mert átragadt rá is a lelkesedésünk. Erről a vágtázásról még csak annyit, hogy az Urak akkora májerek már a futásban és annyira élvezik a sebességet, hogy a legkevésbé sem sikerült őket a versenyre tervezett futótempóra rábírni, állandóan újraírták a versenytaktikánkat. 

Mentünk mint a mérgezett egér végig a pályán, nem törődve az esetleges sérülés veszélyeivel. Nekem az utolsó dombra felfutásnál begörcsölt a bal combhajlítóm és ha akkor nem fékezek majdnem nullára, akkor valószínű, hogy búcsút mondhattam volna a jövő heti versenynek. Persze, beindult a csapat óvó- védő reflexe és két oldalról közrefogva, segítve futottunk be a célba, ahol már várt bennünket az Utánpótlás kisimult arccal, kipihenve és tokától bokáig retkesen.

feltunt_a_senior_csapat.jpg

Dagonyázva érkezik a három öreg is

oregek_futnak.jpg

Csapatmunka a célegyenesben

birkakkal_szelfizok.jpg

Büszkeségeink célbaérés után, háttérben a rajongótáborral

Volt még egy érdekes közjáték a befutó után, amit mi nem hallottunk ugyan, de a Srácok elmesélése alapján elég erősre sikerült. Történt ugyanis, hogy a sok Spartan Lajhár és az OLB Vokál feliratú egyenpóló arra sarkallta a helyi műsorközlőt, hogy a mellette fényképező Lajost és Áront megkérdezze, hogy kik is vagyunk mi valójában? Sokan vagyunk, együtt vagyunk, egyformák vagyunk, amiből ketten meg ott voltak a közelben. Nekik szegezte a kérdést:

- Mi a csapatotok neve?

- OLB Vokál, érkezett a fiúk válasza a mikrofonba.

Ritkán taglaljuk a nevünket nagy plénum előtt (tudjuk is, hogy miért), nekünk a Vokál a Vokál, de ott van még az a három betű, az OLB (számunkra teljesen más jelentéssel), ami nagyon felizgatta a szpíkert és nem tágított:

- Ez nagyszerű, de mit jelent a három betű O...L...B a Vokál előtt? ...és már nyújtotta is a mikrofont a fiúk orra alá.

- Okádd Le a Bokám, visszhangzott a kihangosított válasz a Gyála-réten összegyűlt nagyérdemű okulására.

- Hoppá, akkor ezt most benéztük, kedves közönség! Khm, akkor, most nézzük tovább az érkezőket... vetett véget a kínosan vicces, vagy viccesen kínos helyzetnek a szervező.

marcsival.jpg

Marcsival, a törzsszurkolóval

200 km távolságra otthonról és a szurkolótáborunktól sem voltunk egyedül, mert a célban várt bennünket Marcsi, aki Gábor ismerőse és csak azért látogatott ki ide ebben a nem túl emberbarát időben, hogy szurkoljon nekünk a befutónál. Nagyon köszönjük neki, hogy emelte a rendezvény fényét és azt is, hogy a kötelező, 30 percen belüli szánhidrátpótlást is elősegítette a nagyon finom csemegéivel. A Vokál azonnal i hatállyal törzsszurkolóvá avatta Őt!

p1100158.jpg

Malackodás után

p1100162.JPG

Orgonasípok

p1100165.JPG

Azonnali szénhidrátpótlás a csapatbusznál. Köszönjük, Marcsi, életeket mentettél!

p1100156.JPG

A Csapat 5/6-a teljesítette. Eközben Budapesten Bene Peti barátunk futással és kerékpárral korrepetált.

Átöltözés után záróebéd várt ránk a Régi Kiskőrössy Halászcsárdában, ha már Szeged, akkor kezdjük a regenerációs hetünket halászlével! Komoly munkán van túl a négy elsőbálos Spártai, azt mondhatjuk, hogy szinte a nulláról indultak egyesek, de a mai eredményt és a barátaim fizikális állapotát látva nagyon bizakodó vagyok az előadást illetően!

p1100172.jpg

Árvízmérték a legsudárabb jegenyével

a_teperto.jpg

Haltepertő előételnek. Csak a kenyeret figyeljétek! 

p1100167.JPG

Már ezzel jóllaktunk

bene_peti_is_kapott.jpg

Bene Petinek is hagytunk belőle, mert ő éppen otthon éhezett:-)))))

p1100169.JPG

Jött a hallé, ritka finom cucc volt!

jutalom_a_nap_vegen.jpg

Jutalom a nap végén

p1100177.JPG

Hazaúton, elpilledve

Aroo!