Gyilkos foglalatosságot találtunk vasárnap reggelre!

Az Apáca- domb élménytömegre rátettünk egy lapáttal

A sikeresen megvívott Spartan Race óta a mai reggelen gyűlt össze először a Csapatunk, hogy eddzen egy egészségeset és eldöntsön egy nagyon fontos, a közeljövőt érintő kérdést. Olyanok vagyunk már, mint egy vállalat, csak mi nem végtelen értekezleteken savazzuk szét az agyunkat, hanem összejövünk, kipróbálunk dolgokat, majd az alapján döntéseket hozunk. Nagyon élvezetes foglalatosság!

p1100374.JPG

A mai szűkített keretnek kellett meghoznia a döntést

Csak az igazán perverz módon őrültek kezdik a vasárnapjukat 300 méter szintemelkedéssel egy 3 km-es futópályán azért, hogy eldöntsék, induljanak- e egy hasonló paraméterekkel bíró vertikál futáson a Kékestetőn, vagy eddzenek tovább és inkább keressenek más célokat a közeljövőben. Ennél talán csak azok a csapattagjaink voltak perverzebbek, akik nem velünk ébredtek, hanem már reggel kilenckor családi összejövetelen feszítettek, vagy éppen egy palack ásványvizet alakítottak a Budapesten zajló Baba Mama Expón.

Én mindig is állítottam, hogy nincs könnyű dolga annak, aki Pécelen az Apáca- dombra költözik, mert hiába a gyönyörű kilátás, az élete egy folyamatos hegymászás, minden oldalról komoly emelkedőkön, szerpentineken tudja csak megközelíteni az otthonát. Persze, ez a kijelentés az autójuk alkatrészeként élő polgártársainkra nem vonatkozik. A Spartan felkészülés során a szerpentinnel már találkoztak (Ott vagyunk már? címmel írtam róla akkoriban) a Vokál tagjai, most a környék legnagyobb emelkedésű - olyan igazi hanyattesős - utcáját, a Bem utca 500 méteres Fekete Pályáját terveztük megfutni legalább egy alkalommal. A szerpentinen sok futóval találkozni, közkedvelt terep, de a Bem utcában más szelek fújnak, az ott lakók őriznek egy-két régi ereklyét arra tévedt vagy éppen ott elhalálozott próbálkozóktól, de ennyi, semmi több.

az_emelkedo_eleje.jpg

Ilyen látvánnyal indul a pálya első szakasza az Isaszegi útról. Már ez sem semmi!

 emelkedik.jpg

 A második szakasz, ami már tényleg húzós! (Még a találkozóra menet, fentről fényképezve)

a_kritikus_resz_kezdete.jpg

Az igazán kritikus harmadik szakasz kezdete

Ma is a Penny Market parkoló volt a találkozó, ahonnan két frakcióban indult a csapat. Én kértem egy kis előnyt, hogy a legendás 3. szakaszon (a Fekete Pályán) már kamerával tudjam fogadni a barátaimat, míg ők Áron vezetésével, egy kis bemelegítő futás után elkezdték a kapaszkodást. Az előző napi pályabejárásom során tapasztaltam, hogy az út három szakasza közül :

az 1. a "nagyon alattomos", a 2. az "éppen még elmegy", míg a 3. "ettől a ponttól már brutális" jelzővel illethető. Amit az eleje kivesz belőled, azt a második nem adja vissza annyira, hogy utána ne fenyegessen a hanyattesés és a totális elsavasodás veszélye. Igazi Fekete Pálya, ahol max pulzuson nyomod felfelé, hogy az utca végén se sík területre, csak kicsit lankásabb emelkedőre váltson egészen az 56-os emlékműig. Sokan ezeket a lankákat sem vállalják be a kanapéról, de a Bem utca után nekünk, a kihívást keresőknek egyszerűen felüdülést jelentett. 

aron_a_nyuszi.JPG

A kicsit sem lassú előfutónk, Igrici Áron

lajos.JPG

A korelnökünk, Lajos, aki mindenkinek példát állít

gabor.JPG

Ha motivációra van szükség, csak Gáborhoz fordulunk 

 Íme a harmadik szakasz és a sporttevékenységet végzők:

 

Így kezdték meg a srácok a legendás harmadik szakaszt.

 Az utca végén eldőltek a dolgok! Az rendben van, hogy egy alkalommal felfutunk ezen az 500 méteres, majd 100 métert emelkedő pályán, de ebből négyet egymás után - két hét alatt  - nem tudunk készségszintre emelni úgy, hogy a max pulzus mellé még pihenésképpen Spartan jellegű feladatokat is oldjunk meg, téli hidegben, havas, latyakos pályán.

Nem futottunk neki újra, hanem inkább tovább futottunk, egészen az 56-os emlékműig. Végül jó választásnak bizonyult, mert a felszabadult futás végére egy 6 km-es élménnyé vált, amivel 285 méter szintet így is összeszedtünk a Bem utcai százassal együtt. A szokásos helyünkön volt lépcsőzés, levegőbe bokszolás is, mint a Rockyban, majd megemlékeztünk Szabó Laláról, aki már a második dombfutást kezdeményezi, de még egyikre sem tudott eljönni! Tiszteletünk jeléül - hogy érezzük a közelségét ő pedig a mi hálás törődésünket - az emlékművet átneveztük Szabó Lajos Jr emlékművé.

szabo_lala_szobor.jpg

A Vokalisták koncertet adtak a Szabó Róbert Lajos Jr emlékműnél

2016-11-20_08_50_29.jpg

Csúcsfotó

Fájdalmas volt, de megcsináltuk! Abban maradtunk, hogy most ettől a versenytől távol maradunk, de megkettőzött erővel dolgozunk tovább és időnkét megfutjuk a Bem utcát is. A felkészülést teremben, erősítő edzésekkel és további közös futásokkal folytatjuk, hogy még a télen bezsebelhessük életünk első ilyen érmét:

spartan_winter_sprint.jpg

Részletek később!

Aroo!