Ember tervez, Isten végez!

Azért mégsem alakult rosszul a szerda esténk.

A mai Spartan erőnléti edzésen készült "utána" fotó hangulata pont az ellentéte annak, amit a viszontagságos megvalósítás után várhattunk volna a társulattól. Visszatértek a síelők, kiestek a focisták, szóval sokan voltunk és nem elegen, de szinte semmi nem úgy működött, ahogy azt előre megterveztem. A kreativitás nagy híve vagyok, de menet közben változtatni az edzéstervet, nem feltétlenül vágyott élményforrás az életemben!

2017-02-08_19_21_11.jpg

Kezdődött azzal, hogy nem jutottunk hozzá az eszközeinkhez, így kizárólag a futás és a saját testsúlyos "svédtorna" elemek maradtak, másra nem számíthattunk. Az edzőpálya csupa jeges sár volt, az abban való fetrengés hasznossága a később elfogyasztott antibiotikumok mennyiségével mérhető meg. A futókörünk kezdett masszívan tükrössé fagyni, szóval igazi Spártai körülmények uralkodtak.

Három bemelegítő sárpancsolásos körrel kezdtünk a füves focipályán, ahol az első még csak bemelegítés volt, de a másodikon három, majd pedig 5-5 fekvőtámasszal és burpeevel melegítettük az izmainkat és a keringési rendszerünket. Mivel maradt a futás, így kifutottunk a kerékpárút végére (vagy kezdetére, kinek hogy tetszik) és ott is csináltunk két sorozat fekvőtámaszt padra emelt lábakkal, tolódzkodást és burpeet 5-5 ismétléssel. Innen futás következett, amit úgy terveztem, hogy a street workout pályán megszakítunk odafelé és visszafelé is egy Spartan -specifikus gyakorlatsor miatt és a végén kb 8-9 km futással a lábunkban fejezzük be az edzést.

A futás jó és egyenletes tempóban haladt, mindenki együtt, mint egy igazi Csapat, egészen a játszóterünkig. Itt ért bennünket a legfájóbb meglepetés, a vasárnapi edzésem óta leszerelték az összes eszközt, csak a csupasz fa tartóelemek álltak ki a földből. Olyan volt, mint az utcai tornapályák Gyilkos- tava. Nem láttam a dühtől. Akkor itt sem edzünk, itt sem gyakoroljuk a kézen járást, az egyensúlyozást, a majomlétrákat, a húzódzkodást és nem erősítjük a bicepszünket, meg a mellizmuknak sem. Minek, hiszen csak a jövő héten kell ebből egy vagonnal csinálnunk, jó lesz ez így is!

logok_a_szeren.jpg

logok_a_szeren_2.jpg

 Önzésből kitettem ezt a két hétvégi képet. Én is szeretek sokat szerepelni a saját blogbejegyzéseimben (...vagy nem)

Akkor marad a futás! 

A tempó megmaradt, a kerékpárút végén lévő kis parkban még csináltunk némi fekvőtámaszt, tolódzkodást a padokon, majd pedig vissza. A végére a fiatalok mozgósították a maradék erőiket és az utolsó kétszáz méteren megelőzték a nyugdíjas alakulatot. Nem a verseny, hanem a részvétel volt fontos, mert még így is elég hasznos közösségi futás lett belőle. Elfáradtunk. Indultunk haza vacsorázni:-)

A héten, pénteken még egyet spinningelünk, mások a csapatból hátnapoznak, mert széles hátat szeretnének és nem fogadják el a két öregét. Vasárnap pedig indul a Wadkanz Trail fullextrás csomaggal. Már alig várjuk...meg a Spartan Winter Sprint Svit-et is.

Aroo!