Egyáltalán ismeri valaki Hervé Renard nevét?
Egy francia úriember - egyesek szerint egy "stílusos bájgúnár" - aki a labdarúgó edzők nemzetközi rangsorában jelenleg a 431. helyen áll, de egy alkalommal volt már 266. helyezett is. Nos, nem ismerős? Nem egy Mourinho, Ferguson vagy Guardiola az szentigaz, de mégsem akármilyen edző. Valami olyat tud az emberek motiválásról, amit edzőkollégái nagy része, vagy akár magukat sikeresnek mondó vállalatvezetők igencsak megsüvegelhetnének.
Néhány héttel ezelőtt történelmet írt azzal, hogy sorozatban második alkalommal nyerte meg az Afrikai Nemzetek Kupáját , most éppen Elefántcsontpart gárdájával. Azért lényeges a "most éppen" kitétel, mert az előzőt- 2012-ben - Zambia csapatával, a semmiből érkezve, ugyancsak esélytelenül sikerült teljesítenie. Egyedülálló teljesítmény a zsinórban két bajnoki cím egy olyan szakvezetőtől, aki előtte egy komolyabb (sőt, semmilyen) eredményt sem tudott felmutatni nemzetközi szinten és ráadásul mindkét afrikai állomáshelyére csak néhány hónappal a nagy megmérettetések előtt érkezett.
Ugyanarra volt képes egy ismeretlen játékosokból álló, esélytelen Zambiával, mint a sztárokkal teletűzdelt, de a sikeréhség hiánya vagy görcsös akarása miatt semmit nem nyerő Elefántcsontparttal. Egyértelmű, hogy nem a labdarúgás alapjait sulykolta a játékosaiba ezalatt a néhány hónap alatt, hanem érzelmi intelligenciája és fanatizmusa révén egységes és jól motivált csapatokat küldött a pályára. Ezalatt a rövid idő alatt el tudta hitetni a játékosaival, hogy egyedüli esélyesei a tornának, pedig időnként nem válogatott az eszközökben. Ott volt például, amikor torka szakadtából ordította a játékosa arcába, hogy: "Mi van, félsz? Te félsz az ellenfeledtől?" vagy az a jelenet a 2012-es Afrika Kupáról, amikor a pálya szélén mellbe vágta zambiai játékosát, mert az rosszul helyezkedett egy szituációnál. Valahogy így nézett ki a dolog:
Ha csak ennyit tudna, akkor tényleg nem lenne érdemes ilyen hosszasan írni róla, mert pokróc durvaságú "anyázós" szövetségi kapitányt, vagy fanatikus "Mágust" - aki a legrosszabb játékosával is el tudta hitetni, hogy posztján a világ legjobbja - olyan edzőt, aki ezzel a képességével bajnokságokat tudott nyeretni a csapatával bizony Magyarország is fel tud mutatni a nemzetközi focivilágnak.
Viszont, történt két olyan nagyszerű jelenet ezeken a tornákon - az egyik a három évvel, a másik három héttel ezelőtti Afrika Kupa döntőn - ami miatt én feltétlenül példaképemnek tekintem Hervé Renard-t és példaképnek ajánlom minden edző és vezető számára. Ez a két jelenet az őrült fanatikus edző emberségéről, a mások iránti érzékenységéről, figyelmességéről szól. Azt a többletet mutatja, ami a jelenlegi edzők nagy tömegéből kiemeli és képessé teszi őt -és aktuális csapatát - arra, hogy megnyerje a megnyerhetetlent. Mondjuk, egy hosszabbításos kupadöntőt a kilencedik büntető után 2012-ben, teljesen esélytelen csapatként. Nézzétek csak, mit tett emberünk!
Igen, a lefújás után az ölébe vette sérült játékosát és a többiek után cipelte őt, hogy részt vehessen a győzelmi ünneplésben és a közös imádságban. Nem ünnepeltette magát, nem csúszott a térdén ötven métert, hanem ezt tette, furcsa ez egy igazi macsótól, de mégis megtette.
Hasonló, a kívülállók számára érthetetlennek tűnő események zajlottak le három hete a 2015-ös Afrikai Nemzetek Kupája döntőjében is annyi változtatással, hogy Elefántcsontpart most a győztes oldalon állt és az edzőjüket Hervé Renard -nak hívták. A Ghána elleni igen harcos, indulatos döntő lefújása utáni pillanatokban megint érdekes jelenetek játszódtak le a pályán. Renard megint nem ünnepelt, hanem inkább a szárnyai alá vette és vigasztalta a legyőzött ellenfél játékosait, azokat, akik a leginkább összetörtek (Ayew fivérek) az eredmény miatt.
Azt nem tudom, hogy mire lenne képes a Magyar válogatott élén, illetve el sem tudom képzelni, hogy mit tenne vele a fociértő szakmai közeg egy Dzsudzsáknak kiosztott mellpor után, de az ismert, hogy azok a játékosok, akikkel most dolgozik tűzbe mennének érte, már most elkezdtek lobbizni azért, hogy szerződése lejárta után is az Elefántok szövetségi kapitánya maradhasson.
(Fotó: Hervé Renard hivatalos Facebook oldala, videorészletek: www.youtube.com)
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.