A sikeresen megvívott Spartan Race óta a mai reggelen gyűlt össze először a Csapatunk, hogy eddzen egy egészségeset és eldöntsön egy nagyon fontos, a közeljövőt érintő kérdést. Olyanok vagyunk már, mint egy vállalat, csak mi nem végtelen értekezleteken savazzuk szét az agyunkat, hanem összejövünk, kipróbálunk dolgokat, majd az alapján döntéseket hozunk. Nagyon élvezetes foglalatosság!
A mai szűkített keretnek kellett meghoznia a döntést
Csak az igazán perverz módon őrültek kezdik a vasárnapjukat 300 méter szintemelkedéssel egy 3 km-es futópályán azért, hogy eldöntsék, induljanak- e egy hasonló paraméterekkel bíró vertikál futáson a Kékestetőn, vagy eddzenek tovább és inkább keressenek más célokat a közeljövőben. Ennél talán csak azok a csapattagjaink voltak perverzebbek, akik nem velünk ébredtek, hanem már reggel kilenckor családi összejövetelen feszítettek, vagy éppen egy palack ásványvizet alakítottak a Budapesten zajló Baba Mama Expón.
Én mindig is állítottam, hogy nincs könnyű dolga annak, aki Pécelen az Apáca- dombra költözik, mert hiába a gyönyörű kilátás, az élete egy folyamatos hegymászás, minden oldalról komoly emelkedőkön, szerpentineken tudja csak megközelíteni az otthonát. Persze, ez a kijelentés az autójuk alkatrészeként élő polgártársainkra nem vonatkozik. A Spartan felkészülés során a szerpentinnel már találkoztak (Ott vagyunk már? címmel írtam róla akkoriban) a Vokál tagjai, most a környék legnagyobb emelkedésű - olyan igazi hanyattesős - utcáját, a Bem utca 500 méteres Fekete Pályáját terveztük megfutni legalább egy alkalommal. A szerpentinen sok futóval találkozni, közkedvelt terep, de a Bem utcában más szelek fújnak, az ott lakók őriznek egy-két régi ereklyét arra tévedt vagy éppen ott elhalálozott próbálkozóktól, de ennyi, semmi több.
Ilyen látvánnyal indul a pálya első szakasza az Isaszegi útról. Már ez sem semmi!
A második szakasz, ami már tényleg húzós! (Még a találkozóra menet, fentről fényképezve)
Az igazán kritikus harmadik szakasz kezdete
Ma is a Penny Market parkoló volt a találkozó, ahonnan két frakcióban indult a csapat. Én kértem egy kis előnyt, hogy a legendás 3. szakaszon (a Fekete Pályán) már kamerával tudjam fogadni a barátaimat, míg ők Áron vezetésével, egy kis bemelegítő futás után elkezdték a kapaszkodást. Az előző napi pályabejárásom során tapasztaltam, hogy az út három szakasza közül :
az 1. a "nagyon alattomos", a 2. az "éppen még elmegy", míg a 3. "ettől a ponttól már brutális" jelzővel illethető. Amit az eleje kivesz belőled, azt a második nem adja vissza annyira, hogy utána ne fenyegessen a hanyattesés és a totális elsavasodás veszélye. Igazi Fekete Pálya, ahol max pulzuson nyomod felfelé, hogy az utca végén se sík területre, csak kicsit lankásabb emelkedőre váltson egészen az 56-os emlékműig. Sokan ezeket a lankákat sem vállalják be a kanapéról, de a Bem utca után nekünk, a kihívást keresőknek egyszerűen felüdülést jelentett.
A kicsit sem lassú előfutónk, Igrici Áron
A korelnökünk, Lajos, aki mindenkinek példát állít
Ha motivációra van szükség, csak Gáborhoz fordulunk
Íme a harmadik szakasz és a sporttevékenységet végzők:
Így kezdték meg a srácok a legendás harmadik szakaszt.
Az utca végén eldőltek a dolgok! Az rendben van, hogy egy alkalommal felfutunk ezen az 500 méteres, majd 100 métert emelkedő pályán, de ebből négyet egymás után - két hét alatt - nem tudunk készségszintre emelni úgy, hogy a max pulzus mellé még pihenésképpen Spartan jellegű feladatokat is oldjunk meg, téli hidegben, havas, latyakos pályán.
Nem futottunk neki újra, hanem inkább tovább futottunk, egészen az 56-os emlékműig. Végül jó választásnak bizonyult, mert a felszabadult futás végére egy 6 km-es élménnyé vált, amivel 285 méter szintet így is összeszedtünk a Bem utcai százassal együtt. A szokásos helyünkön volt lépcsőzés, levegőbe bokszolás is, mint a Rockyban, majd megemlékeztünk Szabó Laláról, aki már a második dombfutást kezdeményezi, de még egyikre sem tudott eljönni! Tiszteletünk jeléül - hogy érezzük a közelségét ő pedig a mi hálás törődésünket - az emlékművet átneveztük Szabó Lajos Jr emlékművé.
A Vokalisták koncertet adtak a Szabó Róbert Lajos Jr emlékműnél
Csúcsfotó
Fájdalmas volt, de megcsináltuk! Abban maradtunk, hogy most ettől a versenytől távol maradunk, de megkettőzött erővel dolgozunk tovább és időnkét megfutjuk a Bem utcát is. A felkészülést teremben, erősítő edzésekkel és további közös futásokkal folytatjuk, hogy még a télen bezsebelhessük életünk első ilyen érmét:
Részletek később!
Aroo!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.