Erre a jóképű akadályra életem végéig emlékezni fogok. Nyolc km kitartó oboa után, a jeges folyóból éppen csak kimászva egy láthatóan jeges és vizes ferde palánkon feljutni, megfizethetetlen élmény. Elsőre felhúztam magam, de a legvégén leestem és másodszorra is leestem volna, ha nincs ott Lajos barátom, aki saját testi épsége kockáztatásával segített feljutnom.
Ilyen a Spartan Race és ilyen a mi Csapatunk!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.