Ma megint örülnöm kellene, mert találtam egy újabb egészséges és ch csökkentett vacsorát ahhoz, hogy egészségesebben meg esetleg tovább éljek. Mégis mérhetetlenül szomorú vagyok, mert aki arra sarkallt, hogy ezzel foglalkozzam, aki az első lökéseket megadta, aki minden próbálkozásomat és apró sikeremet újongva megünnepelte, ő végleg elment közűlünk. Nehéz szavakat találni arra, mit érez egy közel ötvenéves, amikor egy harmincegynéhány éves távozik el. Főleg azért nehéz ezt felfogni, mert láttad, tapasztaltad, mennyivel tudatosabban és egészségesebben élt mint te bármikor is éltél. Elhatároztam, hogy már csak miatta, az emléke miatt sem fogom abbahagyni és megpróbálom bebizonyítani, hogy érdemes voltam a figyelmére.
Szóval... ez olyan lett, mint a magyar narancs, de nagyon ízletes és egészséges. Ő nem más, mint a Sajtos Cukkinipogácsa. Nincs benne liszt és nincs benne cukor. Ami nekem fontos, hogy annyit ehetek belőle, amennyit csak akarok.
SAJTOS CUKKINIPOGÁCSA (én görög joghurttal tálaltam):
3 db cukkini
2 db tojás
Egy marék (kb 5 dkg) cheddar sajt (én egyszerű trapistát használtam)
1 evőkanál utifűmaghéj
Só és bors ízlés szerint
Kevés olaj a sütéshez (még egészségesebb, ha vajjal vagy kókuszzsírral sütöd)
Már többször neki akartam futni ennek az ételnek, de a horrorisztikus cukkini árak visszatántortottak tőle. A hétvégén sikerült egy kiló zöldséget (3 db) 490 forintért megvásárolnom, elérkezettnek tűnt az idő, hogy megcsináljam. Az elkészítés szokás szerint hülyebiztos, csak össze kell pakolni a hozzávalókat.
A nagylyukú reszelőn lereszelt cukkininél arra vigyázni kell, hogy jól csorgassuk ki belőle a vizet, mert a sütésnél nehézségeink lehetnek. A lereszelt cucot besóztam, majd 10-15 percig állni hagytam. A végén szinte szárazra kinyomkodtam belőle a folyadékot. Ha nem teszed, szétfolyik a serpenyőben a nagy víztartalom és a liszt hiánya miatt.
Innen már gyerekjáték, mert a két felvert tojással, a sajttal és a fűszerekkel (amihez szerintem bármi mást, pl. kaprot vagy fokhagymát is hozzátehetünk) összekevert masszát kis pogácsaformákra formázom és forró zsiradékon (nem túl sok olajon) kisütöm.
A sütés történetéhez jó tudni, hogy nem annyira szilárd a megoldás, mint mondjuk egy fasírt esetében (pont a liszt hiánya miatt), de ügyesen fordítgatva és türelmesen megvárva a tojás megsülését, egészen jó állagú és brutálisan finom eledelhez juthatunk. Én szokás szerint görög joghurtot kanalaztam a tetejére és szinte az egészet felfaltam egyszerre. Nagy szerencse a szerencsétlenségben, hogy a gyermekeim vizuális típusúak, így a látvány eltántorította őket, a feleségem pedig éppen előtte vacsorázott, így a pocakjába csak egy kisebb adag fért.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.