A napokban egy játékosokkal és edzőkkel folytatott beszélgetés során újra előkerült az örökzöld téma, hogy szükséges -e, hogy a sportoló ( konkrétan ebben az esetben a labdarúgó) élvezze az edzést, az edzővel való közös munkát.
Nekem az a szomorú tapasztalatom, hogy a mai gyakorlatban utánpótlás vagy a felnőtt szintet vizsgálva ez egyáltalán nem prioritás, hiszen az edzők némelyike képes heteken keresztül minden edzésen ugyanazokat a gyakorlatokat sulykolni változtatások nélkül, sőt a labdarúgó tehetségek kiválasztási szempontjai között előkelő helyen szerepel a magas belső motiváció és a lelki állóképesség (mai divatos fogalommal élve resilience), ami majd -a kiválasztók reményei szerint - átsegíti a fiatal játékost a karrierje során mindenféle, így az edzések minőségével és az edző személyével kapcsolatos gyötrelmeken is. Azt tervezem, hogy erről írok majd egy kicsit részletesebben is a blogon, de addig engedjétek meg, hogy megosszam veletek egy hasonló témában írt cikkemet, ahol Risztov Éva olimpiai győzelmének sportpszichológiai hátteréről és a győzelemhez szükséges plusz, a flow -élmény természetéről írtam.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.