Ezt az üzenetet küldte az egyik játékosunk a hétvégi mérkőzés után, ami egy nagyon jóleső, pozitív visszajelzés a munkámról, de eszembe juttat egy fontos, rendszerszintű kérdést is, amely a mi szakmánkat- az amatőr labdarúgásban feltétlenül - érinti és sok esetben a fizioterapeuta, sportmasszőr súlytalanságát okozza, ezáltal növeli a hosszú távú sérülések veszélyét.
A rendszerszintű "ügy" pedig nem más, mint a felhatalmazás kérdése. Több alkalommal találkoztam már azzal a problémával, hogy a csapatmasszőr és/vagy fizioterapeuta nem kap elegendő felhatalmazást a szakmájában "mindentudó" edzőtől, edzői stábtól, így nem a sérülés rehabilitációs szempontjai érvényesülnek, hanem a rövidtávú teljesítmény és eredménykényszer. A fájdalommal küszködő, vagy éppen már fájdalommentes (de még nem teljesen egészséges) játékosnak játszania kell, a terápiás csapat feladata pusztán az "összedrótozás". A játékos játszik és rá- vagy újrasérül, ezzel felborul a mérkőzéstaktika és meghosszabbodik a sérülésregeneráció ideje. Ez nem fordulhat elő akkor, ha a szakmai teamek között megfelelő a bizalom és a kommunikáció. Átbeszélik az adott helyzetet és elismerik egymás tudását, elfogadják a szakmai véleményét. Ez történt a példában szereplő játékos esetében is, aki még nem állt készen a visszatérésre -fájdalmai voltak -, viszont a csapatnak nagy szüksége lett volna rá, létszámhiány miatt. Ha játszik, rásérülhet, ha nem játszik, akkor egy mezőnycserével kellett volna megvívják a mérkőzést. Ő maga is játékra készült, de a vizsgálatom azt mutatta, hogy fennáll a sérülés kiújulásának a veszélye. Ezt én közöltem, az edző elfogadta a szempontjaimat és a nehezebb utat választotta.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.