A COVID-19 járvány és az ahhoz kapcsolódó intézkedések egyik - és egyáltalán nem az utolsó - pozitív hozadéka, hogy átalakította az időgazdálkodásunkat! Az állandó rohanás és tűzoltás egyik napról a másikra megszűnt, nekem is marad időm arra, hogy rendszerezzem a gondolataimat, megválaszoljak már többször nekem szegezett szakmai kérdéseket, magyarázatokat gyártsak a mindennapok terápiás tevékenységeihez. Nincs kifogás, van idő a rögzítésére is, így hát elhatároztam, hogy leporolom a Proactive blog-ot, amivel az időhiány miatt az utóbbi időben mostohán bántam, és kiírom magamból azokat a gondolatokat, amelyek segíthetnek értelmezni a jeleket, fájdalmakat vagy akár a kézbe kapott orvosi diagnózist, megérteni az általunk alkalmazott terápiát, esetleg jobban elköteleződni a gyógyulási folyamat mellett. Úgy gondoltam, hogy legyen ez egy sorozat "vs" azaz versus címmel, ahol minden alkalommal két megtévesztően hasonló, vagy hasonlónak vélt problémát járok körül, hasonlítok össze azzal a céllal, hogy helyre kerüljön minden információ a sportolóink, az utánpótlássportolóink szülei, az egyesületi edzők és minden további érdeklődő fejében.
A kezdő párosunk különbségeinek megértése, első olvasásra nem tűnik problémásnak. Ki ne értené, hogy mi a különbség a sportsérülés és sportártalom között, igaz? A mindennapok azt mutatják, hogy azért vannak bajok és nem csak az értelmezéssel! Olyan ez, mint Hofi véleménye az orvosokról:
"Orvosok is, na . . . Pfuj! Orvosok. A sebész, az igen! Az aszongya: Levágtam. Tényleg! – Az igen, az igen. A többi az csak taperolja az embert."
A sportsérülés valójában a Hofi Géza szerinti sebész! Az ha elszakad, eltörik, kificamodik, meghúzódik, leesik, csak a bőr tartja... az igen, az valami. Azonnal meggátolja a sporttevékenységet, inkább nyugton maradunk, orvoshoz szaladunk, akár bármire is készek vagyunk, hogy visszaálljon az eredeti rend és belátjuk, hogy időre van szükségünk a gyógyuláshoz. Ilyenkor a terapeuta is megdicsőül, mert gyors eredményeket tud produkálni, ha ért ahhoz, amit csinál, akkor a megfelelő terápiával lerövidítheti a gyógyulást. A fizioterapeuták minőségi mérőszáma az edzésből, versenyzésből, az aktív életből kihagyott napok száma. Lássuk be, egy olyan varázslóval, aki néhány nap alatt helyre ráz, azzal könnyebb már az elején kiegyezni döntetlenben!
Gyaloggalopp részlet- a fekete lovag végtagok nélkül éppen hogy kiegyezett döntetlenben
A hozzánk forduló hobbi- és versenysportolók jó része nem kizárólag akut problémákkal, hanem bizonyos ideje fennálló, vagy vissza-visszatérő fájdalmakkal, funkciózavarokkal érkezik. A félreértelmezés éppen ebből adódik, hiszen ezeket a fájdalmakat is akut sérülésként élik meg és bizony ezeknek a rehabilitációjára is annyi időt szánnak, mint egy tegnap összeszedett húzódásra.
A kedvenc megnyerhetetlen játékaim közé tartozik, amikor egy sportoló azzal kezdi a telefonban, hogy:
- Szeretnék egy időpontot kérni, mert nagyon fáj a... sarkam!
- Rendben. Mi történt, mióta fáj?
- Nem tudom, hogy mi történt, de már majdnem nyolc hónapja küszködök vele, hol jobb, hol rosszabb. Nagyon fontos lenne, hogy meggyógyuljon, mert egy hónap múlva életem versenyén indulok. Megvan a nevezés, befizettem az utat, mindent elintéztem.
- Meg kell gyógyulnom addigra! Ráadásul a felkészülés finisében vagyok, nem hagyhatok ki túl sok edzést sem!
Pedig ezek az elhúzódó - krónikus - problémák teljesen más elbánást igényelnek, még akkor is, ha az akut sérülésekkel közös nevezőjük a fájdalom.
A sportártalmak - a sportsérülésektől eltérően - lassan, fokozatosan alakulnak ki, javarészt a szervezet regenerációs képességét meghaladó terhelés következményeként. A szervezet nem képes utolérni magát, az így kialakuló energia -vagy regeneráció hiány először akut sportsérüléseket okozhat, amelyek krónikussá válnak. Gondoljunk bele egy sokszorosan túlterhelt vádlira, ahol egy ilyen "hiánytünet" megjelenése során nem az izomhas szakad át, hanem az achilles- ín, hiszen az ín és a csont közötti kapcsolat nem bírja majd a túlterhelést.
Kevin Durant Achilles- ín sérülése is a hosszú szezon miatti túlterheltség eredménye volt
Ami a legfontosabb, hogy a "nap végén" végleges struktúrális és/vagy funkcionális elváltozások jelennek meg, ezek jobbára:
- fokozott kopások
- krónikus gyulladások,
- a mozgást befolyásoló elváltozások,
- fáradásos törések
Ezek már nem kezelhetők úgy, mint egy húzódás, szakadás és nem lesz olyan falat rombolóan gyors és pozitív a végeredménye sem.
Térdízületi kopás tüneti kezelése hialuronsav injekcióval (sokaknak ismerős lehet!)
"Ez velem nem történhet meg! Én azért sportolok, mert sokáig egészséges akarok maradni!" ...Aztán mégsem így lesz, viszont ebben a helyzetben hajlamos a sérült sportoló elfelejteni, hogy előtte...
- rendszeresen, ismétlődő módon a szervezete regenerációs, később öngyógyulási szintjénél magasabb terhelést kapott. Doleo ergo sum! (Fájok, tehát vagyok!)
- vagy éppen kevés edzéssel vállalt nagy feladatokat. Emlékezetből futotta a maratont, vendégművészként csak a hétvégi meccseken látták a csapattársai.
- kisebb sérülések, fájdalmak esetén is ugyanazzal az intenzitással tolta tovább, így a mikrosérülések összeadódtak, a kezelés elmaradásával az új helyzetnek megfelelő rossz adaptáció jött létre a szervezetben. pl fokozott mészlerakódás (erről a későbbiekben, a Sarkantyú- Haglund-sarok VS epizódban részletesen is írok majd)
- fittyet hányt a gyártói ajánlásokra és arra volt büszke, hogy akár két- háromszoros edzésmennyiséget is bele tudott pakolni egy futócipőbe. Külön posztok születnek a világhálón ezekről a "kőkemény" teljesítményekről. Netán maga készítette a kétkaros súlyzóját és csak utólag derült ki, hogy a baloldali betontömb 1,5 kg-mal nehezebbre készült.
- kénytelen volt éveken keresztül műfüvön edzeni és mérkőzéseket játszani, vagy futóként a legkeményebb terepeket kereste.
- ha esett, ha fújt, tombolt a mínusz, ment, mert valakitől azt tanulta, hogy akkor eddz fiam, amikor jól esik!
- minden héten medveparkba vitte az edzője és meg kellett harcolnia az összes lakóval akkor is, ha a második után már majd leszakadt a dereka. Vagy kezdő és engedelmes futóként a felkészülés negyedik edzésén 2,5 órás iramjátékos edzést írt elő a "mester".
- hajnal háromkor már elszaladt egy hosszút futni, vagy netán munka után, még este tízkor keresett egy non stop nyitvatartó gym-et és ott vált törzsvendéggé. (Erről már írtam a blogon, amikor Mesut Özil teljesítményének változását elemeztem)
- hobbisportolóként minden nap edzett, akár többször is, mert "pihenni ráérünk 1,60-on a halálunk után".
A fent leírtak akkoriban jó ötletnek tűntek, de utólag, amikor az éppen aktuális sérülés megpróbálja lenullázni a kitűzött célokat, rájövünk, hogy mekkorát hibáztunk. Persze, mindezt utólag. A diagnózis felállítását nem könnyíti meg, hogy az okkutatás szinte lehetetlen az eltelt idő miatt csak következtetni lehet, így a hatékony terápiás terv kialakítása is inkább egy hosszabb és bizonytalanabb kimenetelű folyamat.
Most pedig beütött a koronavírus -világjárvány és az éves sportcélok mindenkinél lenullázódtak, az álmok átértékelődtek és ez a túlterhelt mozgásszervrendszerek és kialakuló sportártalmak szempontjából nagyszerű hírnek tekinthető!
- Végre van idő átgondolni a sporthoz fűződő viszonyunkat, ki van kiért?
- Holisztikus megközelítéssel megvizsgálni (később folyamatosan figyelni egységében és részleteiben is) sportolás közben a szervezetünket és megkeresni azokat a rizikófaktorokat, rossz rutinokat, amelyek a fent leírt hiánytüneteket okozhatták!
- Többet lehet foglalkozni a megelőzés, a prevenció és a prehabilitáció kérdésével.
- Átgondolni -akár külső segítséggel - hogy mit kell tennem azért, hogy az újrainduláskor már egy tudatosabb, a szervezet jelzéseire figyelő és azonnal reagáló, így hosszabb távon aktív sportoló váljék belőlem.
- Megadni a Királynak azt, ami a Királyé!
A Carpe Diem szemlélet itt nem játszik, sokkal több előrelátás és tudatos változási készség kell ahhoz, hogy a ma jónak vélt, de hosszú távon keserves és fájdalmas rutinok megváltozzanak. Ez azt is jelenti, hogy időben forduljunk segítségért, vagy tanuljuk meg értékelni időben a testünk jelzéseit, legyünk képesek azonnal változtatni, legyenek menekülési útvonalaink és igyekezzünk el sem jutni a gödör aljáig.
Azoknak, akik ezt képtelenek belátni, minden esetben példaképem, a leghíresebb Magyar Uhu (Bubo Bubo) mondását szoktam idézni:
"Aki nyavajog, de nem változtat, annak még nem fáj eléggé!"
(Dr Bubó)
Végezetül összefoglalva Vs:
A soron következő összecsapások a VS-ben:
1.) Az utánpótlás sportolóink nagy számát érintő Schlatter -Osgood betegség VS Ugrótérd között,
2.) A futók tömegeit érintő Sarokcsonti sarkantyú VS Haglund-sarok,
3.) míg a küzdősportolók, crosfitterek és fitness termekben súlyokkal, saját testsúllyal edzők között nagy számban előforduló Tenisz könyök VS Golf könyök összevetésében tervezzük.
Ha hasznosnak ítélted a bejegyzést, kérjük, küldd el olyan barátaidnak, akiket a téma érzékenyen érinthet:-)
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.