Az én legnagyobb ellenségem a túlsúly elleni harcomban, a vacsora! Rájöttem, hogy egész nap tökéletesen tudom hozni az elvárt étkezést, de a nap végén nem bírok magammal és egy egészséges vacsora után még legalább háromszor egészségtelenül is megvacsorázom. Annyi mindent meg tudtam változtatni az életmódomban, de a kenyér nélküli élettel valahogy nem boldogulok. Ma viszont áttörést értem el ezen a téren is, megsütöttem életem első karfiolkenyerét és űberbrutál lett!
Nem pályázom gasztroblogger babérokra, nem akarom kikupálni magamat ételfényképezés területén, de a magam példájából kiindulva segíteni szeretnék azoknak, akik hasonló problémákkal küzdenek, mert én már csak tudom, hova süllyed az ember, amikor esténként a Gyulai kolbászt sovány sajttal és uborkával falatozgatja, vagy éppen olajos halat eszik zöldsalátával. Mára odáig jutottam, hogy receptek után kutatok, kísérletezgetek és ami beválik, azt időnként megcsinálom magamnak. Ilyen, megtartásra érdemes kenyérpótló receptet olvastam a Testszerviz oldalán, amiből ma bekajáltam és alig várom, hogy holnap betolhassam a maradékot is.
a KARFIOLKENYÉR receptje (amit én pakoltam bele a keverőtálba):
2 db kisebb nyers karfiol, rózsákra szedve, turmixgépben vagy zöldségaprítóval rizsszemnyi méretűre darálva.
3 db tojás,
20 dkg mozzarella sajt,
10 dkg trapista sajt (az alaprecept parmezánt írt),
3 ferezd fokhagyma, lehet kevesebbet is, de így volt isteni az íze,
Só, bors ízlés szerint,
Petrezselyem, bazsalikom - amikből jobb lett volna friss, de itthon csak szárított volt - 1-1 evőkanállal legalább.
Egy keverőtálban összekevert alapanyagokból tésztaszerű masszát gyúrtam és sütőpapírral kibélelt tepsibe egyengettem. Az így elkészült nyers "kenyeret" 220 fokra előmelegített sütőbe tettem és 15 percig sütöttem, majd kivettem és tettem rá kb 15 dkg sajtot a fenti mennyiségből, vegyesen. Ha mindez elég karcsú, akkor elmondanám, hogy sonkát, netán néhány szelet házi szalámit is lehetett volna rá tenni, de elsőre hülyebiztos megoldásra törekedtem.A következőnél úgy csinálom majd, mint ha pizzát sütnék, mert ebben a kajában alapon egy szem cukor sincs, jól megválasztott feltétekkel további 10 percig összesütve elképesztő finom és nem hízlaló vacsora kerekedik.
Ilyen gyönyörű, amikor kikerül a sütőből:
A feltétek helyett én egy görög joghurttal kenegettem meg a falatokat, így lett teljes az ízorgia. Be is suhant belőle egy fél tepsivel, de azért ügyeltünk arra, hogy holnapra is jusson a jóból.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.