Mára már teljesen kiheverte a Társaság a vasárnapi megpróbáltatásokat, így keresni kellett valami kihívást, valami olyan fizikai fájdalmat, ami előrébb visz bennünket a céljaink felé. Emlékeztünk még a múlt pénteki nagyszerű spinning edzésélményre, és arra az ígéretre, hogy rendszert csinálunk belőle. Elhatároztuk, hogy este újra szobadrótszamárra pattanunk!
A szűkített keret jól megizzadt a mai edzésen
Különböző elfoglaltságok miatt csak négyen jelentkeztünk az edzésre, volt aki iskolában, volt aki Párizsban múlatta az időt. A szokásos.formaságok után elkezdtük a bemelegítést, néhány perc után azt éreztem, hogy akkora a tempó, hogy leesek a kerékpárról. Körbe kémlelve azt láttam, hogy mindenki küszködik, ami valamelyest megnyugtatott, meg van az esélye, hogy nem én akarok hősi halált halni, hanem csoportos öngyilkosság lesz a program. Alig vártam (utólag már tudom, hogy alig várTUK), hogy bemelegedjünk, mert így nem lesz jó vége. 10 perc után végre fellélegezhettünk, könnyítettük a tempót, de azonnal jött is az újabb döfés Katitól, az edzőnktől: "Na, akkor a bemelegítés után most kezdődik az igazi edzés!"...és belecsaptunk.
A fokozatosság elve alapján a 15. perctől fokozatosan csökkent a terhelés:-)
A "Főnök" vezényel a parancsnoki állásból. Ráadásnak jó példával jár elől.
Az edzés nagy részét maximális ellenállás közelében csináltuk végig, ami azt jelentette, hogy nem volt ildomos leállni, mert nem tudtuk a fáradó lábainkkal újraindítani a kerékpár pedálját. Toltuk, nyomtuk, szakadt rólunk a víz és közben minimum a Mátra szerpentinjein éreztük magunkat. Én konkrétan azt vizionáltam, hogy éppen elhagytam a kékestetői edzőtábort és tolom felfelé a TV torony irányába. A kábulatomat Kati kijózanító szavai törték meg, amikor azzal próbált biztatni bennünket, hogy igazán kemény a társaság, lassan felér Pécel dombos lankáira. Pécel, jó vicc! Esetleg a nagytarcsai Domb, de az is kétszer! Minimum kétszer!
A csapat hátsó perspektívából Megy a riszálás!
Áron keresi a helyet, hogy előzhessen
Túléltük! Az ördögvilla nem maradhat el.
Végül ezt az edzést is túléltük és mire leszálltunk a kerékpárról, már az élmények is megszépültek, büszkeséggel vegyes fáradtsággal indultunk öltözni, miközben már iratkoztunk is fel a következő alkalomra. Pénteken még egy közös, Karácsony -hívogató erősítés és futás, majd bejgli, töltött káposzta, halászlé és sok -sok egészségtelenül finom étel...vasárnapig, amikor is újra hosszú futás következik.
Aroo!
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.