A mai Spartan erőnléti edzésem a magányról (vagy inkább a magány megélésének elmaradásáról) szólt. Mindenki valahol éppen mást csinált, így egyedül maradtam, de 110 percen át képtelen voltam foglalkozni a magány lélekre gyakorolt hatásával, hiszen örültem, hogy a gyakorlatok végzése közben nem lehelem ki mind a 21 grammot. Erre mondta Hofi annak idején, hogy: "Időnk van, tejünk is van, akkor miért ne szoptassunk!"
Az egyik kedves Barátnőm osztott meg egy képet reggel a Facebookon, amit még az esedékes edzésem előtt láttam és teljesen felvillanyozott. A felemáskorlát felemás módon izgatott fel, de azt, hogy ilyen jeles "kamu Világnapon" nekem is oda kell tennem magam, na az már rendesen hatott rám. Ha Marika néni adott a közösbe, akkor én miért maradnék ki?
Marad a pulzuskontroll szokás szerint, pedig a kapun kilépve magasabb pulzust produkálok, mint az elvárt tartomány értékei, viszont nem fáradok,még hosszabb távokon sem. Ez mondjuk, az idő rovására megy, de ha megkergetnek még mindig tudok gyorsabban is futni az üldözőmnél, néhányszáz métert. A terv 12 km és egy kis svédtorna volt a kedvenc majomlétráimon.
A street workout feladatok oda és vissza is adottak voltak, ebben semmi extra nem volt. Az extra talán csak az lehetett, amit egy fiatal futólány leeső állával visza is igazolt: ...lehet, hogy a bácsi lassabb, mint ő, de ez a vén fószer két 10 perces etapban le sem száll a kínzóeszközökről és a kettő között fut 5 km-t, utána meg utánaered és meg em áll addig a parkolóig, ahol egymás mellé rakták le az autóikat.
A feladatok: Egynsúlyozás gerendán- 3 kör (ebből egy csukott szemmel), Korlát -2x támlázva - Majomlétra oda- vissza, Húzódszkodás -5x, Ferde majomlétra - Nyújtó -lábemelés-5x, Fekvőtámasz -ferde 10db. A szokásosból a mélyevezés kimaradt, mert erre elég rosszul reagál a meghúzódott fejbiccentő izmom.
Persze, a lányka azt nem láthatta, hogy nekem még kedvem szottyant egy kis toronymászásra is. Már alig vártam, hogy a kedvenc BMX pályánkon is végigfuthassak (a jeges időben életveszélyes lett volna), mert ez aztán tolja felfelé a pulzust és öli az ATP-t.
Az új kedvenc feladatom - amit kipróbálunk a Vokállal is - a toronyhoz köthető. A lényege, hogy felfutok, majd ott fekvőtámasz/ burpee 10 db, majd tépés le az aljára és onnan fordulás vissza, ott újra fekvő, majd mehet a hullámvasút (az apró dombos kerékpárpálya). Ha ezt 2-3 alkalommal (én kétszer) megcsinálod, garantáltan látod a kis- és nagygöncölt, meg minden más csillagképet a szemed előtt.
A Torony és a hullámvasút eleje
A hullámvasút
Még ezután is maradt erőm a befutóra. A vége 12,7 km (Polar szerint 12.43 Km) és 1600 Kcal mínusz. Az időeredményt fedhetné balladai homály, mert annyira karcsú volt, de ha az órán szereplő 1.54 -ből levonom a három 10 perc körüli leállást, egészen takaros 1.30 lesz a végeredmény. Aki pedig próbálta már, hogy nem lihegni, hanem gyakorlatokat végezni áll le két futás között, az tudja, hogy mit jelent többször újra elindulni és futni tovább ólommal a lábfejekben, besavasodott combokkal, zihálva és dübörgő pulzussal. Ami nem öl meg, az megerősít!
Most pihenő egészen keddig, majd regeneráló úszás és szerdán egy futás. Péntek, akkor spinnig, ami megalapozza a hangulatot a varacskos disznókodásunkhoz, a vasárnapi Wadkanz Trail Budakeszihez!
Aroo!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.